"Tudod mi a bánat?
Ülni egy csendes szobában, és sírva várni, aki nem jön többet.
Elutazni onnan, ahol boldog voltál és otthagyni a szívedet.
Örökké szeretni azt, aki nem szeret téged.
Könnyeket ragadni, mik szemedben égnek.
Kergetni egy álmot és soha el nem érni.
Csalódott szívvel mindig csak remélni.
Megalázva írni könyörgő levelet,
s sírdogálni, mert nem jön rá felelet.
Szavakat idézni, mik lelkedre hulltak.
Rózsákat őrizni, melyek kifakultak.
Hideg búcsúzáskor forró csókot kérni.
Mással látni őt, és nem visszanézni.
Kacagni boldog, hazug lemondással,
S otthon leborulni könnyes zokogással.
Imádkozni át hosszú éjszakákat,
hogy Ő meg ne tudja, mi is az a bánat..."

...

Volt egy szép leányka, egy szép fiút szeretett,
De a fiú őt megcsalta, s könnyen nevetett
A kislány csak egyre visszavárta kedvesét,
De a fiú nem jött el, másnak adta a szívét
A kislány nem tud várni, a fiú nem jön el,
A sínekre ki kell állni, hogy a vonat üssön el
Közeledik a gyorsvonat, megcsikordul a kerék,
S egy-kettőre kitódul a nép.
A tömegből jön egy fiú, lesüti két szemét,
Rápillant a kisleányra, s felismeri kedvesét:
-Tudtam hogy eljössz, nem hiába vártam én
Mostmár mégis tudom, te vagy az enyém!
Lehanyatlik a lány feje, lehunyja két szemét,
Mire az orvos megérkezik, a lány már nem él.
A tömegből jön egy lányka, átfogja a fiú derekát,
Majd kedvesen szól hozzá: - Menjünk kedvesem tovább.
Nem megyek én innen tovább, szólt a fiú csendesen
Őt szerettem tiszta szívből, ő volt az én kedvesem!!
 

...

"Gyakran azon tűnődöm
Érdemes-e élni,
Szeretni másokat
És szépeket remélni...
Mert az élet hosszú útján
Megannyi a bánat
És még több a csalódás
Mely súlyként nyomja vállad...
De ha nem bírod a terhet
Sőt, megtörsz alatta
Térdre esvén porba,
Nem lelsz vígaszra...
Szívvel gondolj arra,
Kiket a legjobban szeretsz,
S a súly, amit eddig vittél
Sokkal könnyebb lesz..."

...